Kedves Olvasóm!

Vannak olyan emberek, akik nagyon szeretnek készülni a szülinapjukra, s vannak, akik aznapra inkább eltűnnének a Föld felszínéről is. Én valahova a kettő közé raknám magam, mert szeretem a szülinapomat, de nem szeretem nagydobra verni. Eddig sokszor szerveztem bulit, vagy leptek meg engem egy meglepetés összejövetellel. Elárulom, nem sokra emlékszem belőlük! Kíváncsi voltam mit tartogat nekem ez a szülinap alkohol nélkül. Lehet, több mindent tudnék írni erről a napról, ha szerveztem volna önmagam ünneplésére valami banzájt a barátokkal, de annyira nem vágytam ilyesmire, hogy nem tettem az ügy érdekében semmit. Hétvégén a családdal koccintottunk rám egyet és ennyivel le is tudtam a szülinapot. 

December eleji születésű vagyok, amióta dolgozom mindig kivettem egy szabadnapot aznapra idáig. ( Hiszen előtte való nap vagy aznap jól be kellett rúgni, s másnap kipihenni magam, ez úgy is az én napom, ez nekem jár, gondoltam.) Most viszont bent voltam az irodában, dolgoztam.  Jól döntöttem így, mert nagyon sokan felköszöntöttek, olyanok is, akikről nem is gondoltam volna. Az estémet azzal töltöttem, hogy végigpörgettem az elmúlt egy évet és értékeltem magam, hiszen csak egy évvel megint öregebb és reméljük bölcsebb lettem. Szeretek néha leülni és átgondolni most hol járok az életemben, s hova tartok. Levonni a pozitív és negatív konzekvenciákat a múltból és tanulni mindenből.  Nagyon büszke vagyok magamra az elmúlt félévért és sok minden másért, de nagyon sok mindenen kell még dolgoznom ahhoz, hogy igazán az legyek, akivé válni szeretnék.

Bevallom, egy kicsit mégis úgy éreztem, ciki vagyok emiatt, hogy nem ünnepelek, nem megyek sehova, hanem mamásan, nyugalomban töltöm a szülinapom 23 évesen otthon... Egészen addig éreztem így, amíg egyik barátnőm születésnapi köszöntésként elmondta, hogy drogozott. Tudtam, hogy ki akarja próbálni, de reméltem, hogy sosem fogja, ez is csak egy újabb ”játszom a tűzzel” dolog tőle. Tévedtem és ettől a naptól kezdve teljesen összezavarodtam. Ezért sem írtam sokáig, leblokkoltam teljesen. Rendbe kellett tennem a gondolataimat és jutnom kellett ezzel az egésszel valamire. A csábítás ereje azonnal megcsapott, ahogy ott ült velem szemben barátnőm és mesélte az ”élményeit” a droggal. Hát én ne tudnám, mit hoznak ki a lélekből ezek a szarok? A gyenge emberek igazi menekülő pirulái az élettől, a küzdeni nem akarók fegyvere önmaguk ellen és még sorolhatnám.  Hiszen ez voltam én is pár éve, s vagyok valahol még a mai napig is. Tizen-huszon évesek vagyunk és életképtelenek. - Tiszteletem a kivételeknek! - Ezért inkább drogozunk, mert az menő, mert az majd mindent megold. Lótúrót. Barátnőm is kifejtette, hogy ennyi idősen, ami kurva fiatal ilyen problémákhoz, végre ki tudott kapcsolni, mikor bevette a speed-et, vagy extasy-t, vagy a franc se tudja mit. A drogosok hazudnak. Én is hazudtam. Leírhatatlan dühöt érzek magamban most is, ahogy írok erről az egészről. Két dolog bánt nagyon: az egyik az, hogy megkívántam azt az ismert érzést, amiről barátnőm beszélt nekem, s újra átéreztem azt, amit már átéltem. A másik pedig, hogy egy gyönyörű és okos lány, akinek megvan az, ami egy normális élethez kell, miért csinál ilyet? Direkt nem írtam, hogy mindene megvan, mert nincsen. Megvannak a maga problémái, ahogy mindenki másnak, mégsem drogozik mindenki. Nem ez a menekülő út. Sem az alkohol. Én sem lennék ott, ahol most vagyok, ha nem kaptam volna segítséget. De ezt a segítséget el is kell fogadni és akarni kell segítve lenni. Viszont az ő élete, az ő felelőssége.

Szeretném, ha hallgatna rám és az a sok történet, amit meséltem neki magamról, és amit átéltem a droggal nem arra buzdítaná, hogy kipróbálja ezt. Nem mindenki szerencsés! Addig fogok dolgozni magamon, amíg csak lehet, hogy a következő drogos élményét, ha valaki elmondja nekem, ne kívánjam meg újra a szert egy másodpercig sem! Van mit még erősítenem magamban és fejlődnöm tovább. Annyit biztosan mondhatok, hogy megéri, nem drogozni és inni és mi egyéb. Viszont józannak maradni kemény munka. Amikor végleg le akartam szokni a drogról, első lépésként meg kellett szakítanom a kapcsolataimat olyan emberekkel, akiktől bármikor szerezhettem volna ezt-azt. Ők voltak a ”barátaim”. Kitöröltem őket az életemből. Azóta olyan emberek gyűlnek körém, akik minőségi értékrendet képviselnek, az életre való igényük, tettvágyuk hihetetlenül nagy!  Tudnak rólam és a múltamról, viszont látják bennem az akarni vágyást egy normális életért, ezért példát mutatnak és segítenek azzal, hogy léteznek. Meg kell találnia mindenkinek, aki ilyen problémákkal küzd egy olyan világot, amibe kapaszkodhat.  Sajnos barátnőmet kerülöm azóta, hogy rossz útra téreget, de a háttérből próbálom őt figyelni, mert ha baj lenne, azonnal ott teremnék. De elsősorban védenem kell önmagamat, s azt, amin már évek óta dolgozom, mert ebben a helyzetben látszik csak igazán, még nem vagyok biztonságban magammal.

Egy újabb munkás évnek nézek elébe! Kíváncsi volnék, Ti mit tennétek egy ilyen helyzetben, vagy ha már voltatok hasonló szituációban mit tettetek? Fontos szerepet kap a drog a mai világban, mert mindenhol ott van és romba dönt mindent és mindenkit.

Köszönöm, hogy elolvastál!
Maradjatok józanok!